47 Ronin

Van, akinek a világ felfedezése örök álom marad. Aki megelégszik az anyagi javak végtelen harácsolásával. Aki bent reked irigy és sekélyes miniverzumában, ahol ugyan ő maga is tudja, hogy minden /előbb, mint utóbb/ majd a feje tetejére áll; mégis kukorékol és méteres szemétkupacok sáncai mögül döngeti mellkasát. De hisz' csont üres az a mellkas, se szív, se becsület, se tisztelet, semmi igazán lényeges nincs a hús börtönében. Pedig lehetne, de az valódi erőfeszítést kívánna, s ahhoz ő lusta már. Semmi baj, az élet megy tovább, talán legközelebb, a következő életében.

Derűsen szebb az élet, még akkor is, ha nincsen rá különösebb okod. Nekem van, mindjárt kettő is: azzal kelek és fekszem, akit szeretek, és azt csinálom, amihez a legjobban értek - írok. Mert minden embernek van sorsfeladata, küldetése, kötelessége. Nekem az írás az egyik ilyen.

Japán egy elvarázsolt sziget, vagyis mindjárt négy sziget. Jártam és éltem földjén, megszerettem és megtanultam a nyelvét. Nem csak azt, amit ott beszélnek az emberek, hanem a gesztusok, a nézések, a finom jelzések művészetét. Az alázatot és a tiszteletet, ami minden emberi és nem emberi lénynek kijár. A pécsiek többsége igyekszik, aki itt él, az boldogulni szeretne, s nem megboldogulni. Tanulni és fejlődni jönnek ide, hetedhét országból, s a világnak végirűl. /mostanában ,,Magyar népmesék"-et nézünk Héjammal reggelizés közben! :) ja, lehet hörögni és ,,vasszegért" kiáltani, hogy no de mi ez az amerikai módi, kérném szépen?!/ :)

Cső - király