Bográcsos-kalandos-kacagós hétvége

Szombat, 15:57. A bogrács kész. Azt hiszem, kis társaságunk minden tagja lélekben /na és persze főleg fizikai tünetekben/ Pavlov kutyája. Avagy farkasa, de ebbe most még ne menjünk bele. Ahogy Gollam mondaná: ,,A burgonyát meg tartsd meg!" - nos, mi tettünk bele bőven, na nem többet, mint húst! Azt azért nem, hiszen itt MINDENKI HÚSEVŐ és a tesztoszteront is vágni lehet a levegőben. A férfi/négyzetméter arány a rekeszizmomnak kedvez. :D

Az időjárás nagyon nem ,,franyák", de ez a rendíthetetlen 7 szamuráj /a hetedik nemsokára érkezik - játssza kicsit az eszét, mint valami díszvendég/ bátran állja ki a próbát. Héjam írja a balesetvédelmi jegyzőkönyvét, én eme blogot /amit majd csak hétfőn olvashattok/, a többiek pedig elmentek a hetedikért. Éhes vagyok. A többiek is, de "Sir Lancelot" miatt még nem ehetünk, mert a bajtársi szellem kitartásra buzdít, na nem mintha megérdemelné az illető, de megvárjuk. ;) Hat üresen kongó gyomor /na jó, fröccs és Monster van bennünk/ bánja.

Édesanyám adománya megérkezett, többet érzek egyszerű hálánál. Ő az egyetlen élő ember ezen a Földön /erősen hiszem, hogy Héjam lesz a második/, akire MINDIG számíthatok és aki kérdés/kérés nélkül segít. Szeretném bebizonyítani Mamának, hogy nem volt hiába. Azt akarom, hogy egy napon lássam a gyönyörű szemeiben a büszkeséget, hogy vittem valamire és boldog vagyok. Az utóbbit már tudja, Héjammal jól kijönnek és Mama ,,Angyalkának" hívja titokban. /Na de erről ennyit, mielőtt mind elérzékenyülünk és zavartan elkezdjük hátba lapogatni egymást, miközben az erős szélre - hagymára - kósza szempillára panaszkodunk./

Pécsi büdzsém igencsak "Szupermenes" termékekre korlátozódik, tudjátok: zöld-fehér csomagolás, nagy piros S. Általában egész finomak vagy hasznosak, de néha az jut eszembe /például ketchup vagy wc papír esetében/, hogy olyan, mintha nem vettem volna semmit.

Az emberek boldog emlékeket kérnek, de mi vagyok én, Pán Péter? Bocs, de lekopott a hátamról a tündérpor. Ember lettem magam is. Hibázok és tanulok belőle. Vagy nem tanulok és megint elkövetem. Ez az Élet rendje, mert kudarc nincs, csak próbálkozás van, amíg csak lehet. 29 évem alatt /ami kicsit nagyképűen is hangozhat, hisz 7éves korom előttről sok tiszta emlékem már nincsen/ rájöttem, hogy sosem leszek tökéletes. Ha beledöglök, akkor sem tudok megfelelni mindenkinek. Ezért azt tűztem ki célul, hogy tükörbe tudjak nézni mindig, minden körülmények között. Ezt sokkal hamarabb elértem és tartani is könnyebb.

Pécsiek, pestiek - egy a lényeg: élvezni az Életet úgy, hogy legyen benne helyed.

Cső - vezeték