Downtown

Kávé nélkül az Élet megáll. Legalábbis számomra, mert ma kipróbáltam, hogy nem ittam reggel és délutánra /pont állásinterjú előtt, hát mikor máskor?!!, kezdődött/ olyan erős fejfájásom lett, mint még soha. Én nem tudom, milyen egy migrén és másnapos sem voltam soha; mégis ha több órája fáj valami, az biztosan nem normális dolog. Most hörpintettem egy csészécskével és lassan javulnak az "agy szétnyomja koponyát - de koponya keményből van, ezért visszanyom" esélyek, megmaradok. /Azért még csuri van.../

Vannak hajnalok - reggelek, amikor csodálatos melegséggel és bizonyossággal ébredek. Tudom, hogy Héjam az, akivel Életem hátralévő részében élni szeretnék. Tudom, hogy Pécs még sokáig az Otthonunk lesz, mert gyönyörű és barátságos város. Tudom, hogy a mai sikeres másodállás csak a kezdet és vár még rám írói babér, csak sosem szabad feladnom. Tudom, hogy jókor vagyok jó helyen.

Nevetés. Kacagás. Hahotázás. A legszebb, leggöndörebb, legszélesebb, legöblösebb hangok. Életünk mit sem ér, ha minden egyes napunk nem nevetéssel kezdődik - telik - végződik. Mert mi mást tudsz csinálni, mikor úgy mész neki játékból a Kedvesnek, mint motkány a jéghegynek? Vagy amikor ,,femme fatale"-osat alakítanál egy húsos szőlőszemmel a szádban, de a Kedves odahajol és úgy kiszippantja onnan, hogy az ,,Armageddon"-ban a jó öreg Bruce nem volt olyan vákuumba lökve? Vagy mikor naivan "Hamupipőke-üzemmód"-ban takarítasz a konyhában és elfelejted, hogy a mosogató egy feltörő gejzír nyomásával rendelkezik, ha nem olyan gyengéden nyúlsz hozzá, mint egy glamrockos, rajongó tekintetű "szűzlányhoz"? S ha ez még mind nem lenne elég: nézzétek meg a ,,The Heat" c.filmet, mert Sandra Bullock hivatalosan is átnyújtja a "ronda-barna-vagyok-de-vicces-és-még-tökös-is" stafétabotot a lehengerlő ám talán még kissé nyers Melissa McCarthy-nak, nagyon jók!!! XD Akció és komédia /inkább "káromkodásmarathon" ha magyarul nézitek/, de olyan kökemény beszólásokkal, hogy arc leszakad!!!

Cső-munkás