Kolibri

Egy ember Élete. Egy ember Sorsa. Egy ember Hite. Annyi mindenről álmodunk és annyi mindenre vágyunk, miközben észre sem vesszük, amink van. Nem becsüljük meg az Életet, sem akiket benne magunk mellé kapunk. Pedig olyan egyszerű szavak ezek, olyan kis "erőfeszítések": ,,Köszönöm" ,,Egészségedre" ,,Légyszíves". Mosoly, ölelés, beszélgetés. Szerelem, Barátok, Család.

Egy óriási Mamut a kutyám, akivel átvészeltük közös Életünk első állatorvosi, szuris vizitjét. Mivel Mamutka velem tökéletesen azonos súlyban van /a részletekre itt most nem térnék ki - lásd számok/, kevés lett volna a nemlétező fizikai fölény, mint ráhatás; ezért bevetettem a mindenkor beváló ,,etetési mechanizmus"-t. A kapros-túrós süti széle /már csak ez maradt meg Öcsém rohama után/ hatott, a kis Mamut burkolt, miközben megszúrták. Kétszer. /aha, aztán nyálazott, jelezvén, hogy ,,jöhet még!!!", de sajna nem volt több, így jött a karom, a kezem, a combom/ A világon ez a kutya tud a legaranyosabban nézni, miközben felfal.

Írónak lenni ajándék és átok egyszerre. Olyan fantáziád van és annyi mondanivalód, hogy több Élet is kitelne belőle. Ám kevesek értenek meg és szeretnek igazán. A többség vagy őrültnek tart, vagy fél tőled, vagy lenéz, vagy kinevet. Pedig csak irigyek, mert sosem juthatnak el oda, ahol Te mindennap Otthon vagy: a mesék és a csodák birodalmába. Mert mindent látsz, hallasz és érzel. Mert neked a világ színes és van hited. Mész a Szíved után és nem azért, mert nem fáj vagy mert nem vérzik, hanem pont azért, mert fáj és vérzik.

Cső - kód