Októberfesztettem

Tegnap délután-este egy meglepően családias ,,Októberfeszt"-en vehettem részt Héjammal és a gépész társadalom krémjével, no meg az oldalbordáikkal. A kezdeti apró nehézség után /a kiscsaj adott nekünk nyugtát, de jegyeket azt már nem - minek is, végülis csak meggyes Szalon, "friss" sósperec és giga kolbász járt hozzá/ bejutottunk és az ismerkedések, no meg bemutatgatások elvégeztével /ami a "bajor" zenekarnak köszönhetően - helyesebben a hangosításnak "hála" - folyamatos kettesével összehajolással volt csak kivitelezhető/ kezdődhetett is a dínom-dánom! XD Nagyon jól éreztem magam - főleg a 2. Szalonom után - és az egyik oldalbordával hamar egy hullámhosszra kerültünk, még szkanderban is hagytam magam lenyomni, annyira szimpatikus lett a hölgyemény. /Az igazság az, bevallom "férfiasan", hogy profi lendülettel kezdett, én meg nem igazán vettem komolyan a dolgot - mesterem hiába volt Chuck Norris -, gondoltam simán győzök, félgőzzel is. Hát nem! Úgy levert, mint vak a poharat! / Egy hamisítatlan, erényes amazon! Remélem még találkozunk a gépész bordák következő "teadélutánján"! ;)

Az Élet szép, ha éled. Ez a 29 évem alatt megállapított elsőszámú tény. Mert jöhet bármi - költözés Pécsre - megtalálod benne a lehetőségeket /főleg akkor, ha nincsen/ és mész előre és küzdesz. Nem adod fel, mert nem adhatod fel. Kevés az idő, rövid ez az Élet. Annyi mindent kell még tenni, felfedezni és Héjamat szeretni.

Jönnek-mennek a szülinapok, a hónap- és évfordulók, a meghitt ünnepek. Ha van mire emlékezni és van Kivel megosztani, akkor már Tiétek a legsúlyosabb ,,Miért?"-re a válasz. Érte, megérte.

Cső - vár