Szellemirtók

Élek az alkalommal és a felülettel, hogy megköszönjem azoknak, akik olvassák az agymenéseimet! :D NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM és őszintén remélem, hogy okozok vidám és egyben elgondolkodtató perceket. Mert ez vagyok én, humor és értelem. :P /Kávét pedig intravénásan, ha kérhetem!/

Szerencse. Mi is az? Amikor előtted a boltban a két kofa traccspartit tart, de neked el kell érned a buszt és azon gondolkozol, hogy üss vagy fuss, ám mégis inkább "jó leszel" és kivárod a sorod, majd amint kilépsz az ajtón, látod, hogy pont jön a buszod és eléred? Igen. Ez tuti szerencse volt. :P 29 évem alatt végig szerencsésnek mondtam magam, mert bármilyen helyzetbe kerültem /vagy sodortam magam/, mindig valahogy jól jöttem ki a végén. Hittem benne, hogy szerencsés vagyok. Pécs is egy olyan város, ami kedvezően hat a "szerencsefaktoromra". Minden megvan itt, ami kell: éjszakára konyhaasztalon felejtett, tejszínes-fokhagymás penne tészta /ugye nem kell mondanom, hogy milyen üde aromát árasztott a dobozka, amikor ürítéskor merészen felnyitottam?!!!/, kristálygombával leöntött szőnyeg a fürdőszobai szárítón, túl korán kelő madárkák az ablak előtt /1st round X-faktorra hangolva/, RPG  és légkondi a mellékhelyiségben /saját gyártmányok - wc gurigából - még szabadalom előtt!/, óriás ablak /amin tegnap egy darázs család repült be "home-foglalás" céljából/, barátságos alsó szomszéd /akinek határtalan közvetlensége folytán kezdem érezni a "Dexter-i hívást"/, ugatva-hörögve-vért köpve köhögő utastársak a Tükén /akárhogy próbálkoznak, azért sem leszek beteg!!!/ és még sok minden más. Imádok Pécsett élni. XD

Cső - szivattyú